Erdőmunkás, famunkás a fa kitermelésével, szállításával és feldolgozásával foglalkozó bérmunkások összefoglaló elnevezése. Hagyományos keretek között a famunka a paraszti foglalkozás természetes kiegészítője; nincstelenek vagy kis földű parasztok helyben vagy kisebb távolságra telenként bérmunkát is vállaltak. Ekkor még az egyes munkafolyamatok nem váltak el, és az erdőmunkások is megmaradtak parasztoknak. A századforduló évtizedeiben elterjedt a tőkés vállalkozói rendszer, elszaporodtak a fűrész- és fatelepek, elkülönültek a munkakörök. Az erdőmunkások munkajogi viszonyait érdemben az 1900: XXVIII. tc. szabályozta először. A vállalkozók alvállalkozókat alkalmaztak, akik rendszerint havi fizetés és bizonyos jutalékok fejében összetoborozták az erdőmunkásokat, átvették tőlük a kitermelt mennyiséget és kifizették. Legtöbbször külön volt mellettük a munkások érdekeit képviselő bandagazda. A munkapárokat mindjobban felváltották a favágó bandák. A fakitermelés munkafolyamata két fő részre tagolódott: 1. az ún. ölezők végezték a döntést, darabolást és összerakást, 2. a faközelítők pedig a szállítást (kézi erővel történő húzást). Nagyobb távra bekapcsolódtak a fuvarosok is. (Ez időtől kezdve a favágók tulajdonképpen már nem erdőmunkások, hanem zárt településen vagy fatelepen dolgozó tüzelőkészítők, akik nemegyszer idősebb vagy részlegesen megrokkant erdőmunkásokból kerültek ki.) A vállalkozók a fát elsősorban eladásra termeltették ki, e munka a gyár függvényévé vált: az építkezési konjunktúrával kapcsolatosan elszaporodtak a vidéki fa- és fűrésztelepek. A telepi munkások zöme az erdőmunkások és a favágók közül került ki, egy részük a zártabb üzemi kereten belül is bandában dolgozott. A többségük tanulatlan segédmunkás volt, ők végezték a legnehezebb szállító- és rakodómunkákat. Bár a faipari üzemek a téli hónapok kivételével egész évben dolgoztak, a telepi munkások létszáma idényszerűen hullámzott. A többség nem idő-, hanem teljesítménybérben dolgozott. A kishaszonbérlők és az erdőmunkások között átmeneti típust képviselnek a debreceni vákáncsosok (szegedi nevük ingyenös embörök). A mai erdőmunkások egy része bizonyos szakmunkásképző tanfolyamok (pl. gépi, fakitermelési stb.) elvégzése után (ipari) szakmunkássá válik. - Irod. Erdélyi Zoltán: Népi erdőgazdálkodás Bernecebaráti, Kemence és környékén (Kézirat, szakdolgozat, ELTE bölcsészettud.-i kar, Bp., 1956); Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén (Népr. Közl., 1957).

Favágó banda a banda egyik típusa, a fa kitermelésére, szállítására és felhasználására szegődött bérmunkások együttműködő csoportja. (Kevésbé ismert neve: fűrész, karám s újabban motor.) E különféle famunkákat hagyományos keretek között is lehetőleg munkapárok vagy kisebb csoportok végezték, a vállalkozói rendszer elterjedésével vált általánosabbá a favű banda, sőt a zárt üzemi keretek között (fa- és fűrésztelep) dolgozó erdőmunkások, famunkások egy része is csoportban dolgozott. A vállalkozók alvállalkozókat fogadtak havi fizetés és bizonyos jutalékok fejében. Ezek vagy a karámgazdák toborozták a munkásokat. A favágó bandák sejtje a munkapár: többnyire egykorú és egyenlő erejű pajtások, akik éveken át együtt dolgoztak. Minden más munkafajtánál következetesebben érvényesült itt a páros munka, az erdőben dolgozó favágó bandák leggyakoribb létszáma 6-8-10-12-14-16-18, a fűrésztelepieké is 6-8 fő. A párban dolgozó favágók rendszerint szemben állnak, mozdulataik és munkájuk a másikénak tükörképe, és egyforma ütemben haladnak (fűrészelés, fadöntés stb.). Adott helyzetekben a munkát megosztják: pl. a fa kidöntése után egyikük gallyaz, a másik a gallyfát megtisztítja. 3 fő együttműködését is másfél párnak tekinthetjük, mert nem fő- és mellékmunkát végeznek, hanem párhuzamos tevékenységet folytatnak (döntés után két fűrészes a törzset feldarabolja, a harmadik legallyaz vagy két munkás új fát dönt, a harmadik az előzőt osztályozza, rakja rendbe stb.). Könnyebb mellékmunkákra magukkal vitték fiúgyermeküket fécikésnek. A favágók kunyhótársaságban laktak, egyénileg vagy párban főztek. Egyik héten előleget kaptak, a másikon volt a faátvétel, az ún. tiszta fizetés. Favágó bandanként adták át a kitermelt fát, és mindenki egyformán is keresett. Ha azonban a párok közül csak az egyik vitt fűrészt, annak a kopásáért bizonyos összeget vagy fatöbbletet kapott társától. - Irod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).